Gérard Cartier
Gérard Cartier Tristan-Tzara and Max Jacob prize-winning poet, prose writer and literary translator, civilian engineer - his works include the Turin-Lyon railway line, the translation of Seamus Heaney's work into French, and 11 collections of poems. Born in Grenoble in 1949, he now lives in Chambéry. Historically inspired, pseudo-autobiographical works and reimaginings of literary tropes appear among his volumes. The Second World War remained Cartier's theme for several volumes: he was preoccupied with the boundary between history and poetry.
Gérard a programról:
When writing my poems, I was mostly inspired by the Translators' House (all those books in all languages!) and by the beautiful landscape of Lake Balaton. And landscapes, encounters and literary discoveries often have a delayed effect, giving rise weeks later to a poem or a chapter of a novel of which one had no idea before...
The experiences that marked me were first of all to meet the 5 other poets and the organisers of the event. Secondly, the writing workshops with the French and Italian classes, that I found very interesting: I hope that these workshops have been useful to the students of both schools.
I really liked the atmosphere that reigned among the group of poets, favoured by the principle of accommodation, which obliged us to meet regularly, while allowing the independence necessary to write. And, of course, I loved the visits in the region, which is magnificent, the Balaton Lake, the monuments of Veszprem, the abbeys, the caves, etc. and the cuisine and... the Hungarian wines (it was a great discovery, even if I regret not having tasted the famous Tokay!)
Do you already know what kind of poems you are going to write?
I have written 5 poems while I was in Balatonfüred. They need perhaps to be slightly revised, but I prefer to wait a bit (one week or so) in order to forget them and to have a fresh look afterwards. If I can, I shall write a last one.
Là-bas sur la rive assombrie où les trains
tempêtent sur la voie unique Attila
le mendiant de la beauté revoit sa mère
montée au ciel un panier sur la hanche
de linge humide …o dans ton grenier
emporte-moi où flotte à jamais ta lessive
son odeur est mon été le clou du fil
grince dans le soir comme fait l’oie sauvage
tant d’herbe folle a poussé tant de ciels
sur toi si active sans t’atteindre ni
voiler ton visage lumineux… Attila
qui eut d’autres mères Ria Judit Flóra
mais aucune qui poigne à son anniversaire
comme la morte qui l’enfanta …où
tout ce temps qu’à gaver les cochons
enfant je te rêvais ou mousse sur le Balaton
où étais-tu ma seule confidente longue
est la vie & courte l’espérance & les mots
sont vains… le ciel un catafalque
où ne luit que l’étoile polaire & les feux
d’un train qui arrive en bourrasque…
Ott a sötétedő parton ahol a vonatok
zúgnak az egyetlen vágányon Attila
a szépség koldusa találkozik anyjával
aki fölment az égbe ölében egy kosár
mosott ruhával …ó a padlásodra
vigyél fel engem ahol örökké lobognak az
ágyneműk illatuk az én nyaram a szög
csikorog este ahogy a vadlúd zsivajog
mennyi gaz nőtt föléd mennyi ég
ki oly serény vagy el sem érhetik
el sem rejthetik fénylő arcodat... Attila
akinek volt anyja más is Ria Judit Flóra
de egyetlen sem aki felbukkan születésnapján
mint a halott aki világra hozta ...mikor
gyerekként éveken át disznókat etettem
rólad álmodtam vagy hajósinas voltam a Balatonon
hol voltál te egyetlen bizalmasom hosszú
az élet & rövid a remény & a szó
hiábavaló... az égbolt ravatal
ahol csak a sarkcsillag ragyog & egy
száguldva érkező vonat fényei…
Páricsy Lilla fordítása
Au bord du Balaton esméralde l’eau
comme une effigie très ancienne à la cire
& souples les joncs l’œil se trouble
d’un vivant paysage il fait par illusion
un autre évanoui & s’évade
dans sa machine psychopompe l’esprit
loin des tiges barbues que le vent froisse
loin aux jours défunts & aux eaux fortunées
où s’épousant encore étroitement
on aimait un fracas le présent
tout-à-coup s’abat un orage enragé
tout gronde & gémit on court au bisztró
un décilitre de tokay le soleil reparaît
& au front de la statue au bord du Balaton
l’araignée qui songe monstrueuse
perdue en elle l’araignée au plafond
des poètes celle-là même ou sa centième
réincarnation qui hantait Attila
l’ingénieur des fééries couché là-bas
sur la ligne des eaux Attila József…
A Balaton-parton smaragdlik a víz
mint egy ódon viaszfestmény
& hajlong a nádas káprázik a szem
illúziót lát életteli táj helyett
szertefoszlót & elszökik
lélekvezető masinájában a szellem
messze a szélborzolta nádszakállaktól
messze a néhai napokhoz & a szerencsés vizekhez
mikor még szorosan egymásba fonódva
szerettünk recsegés-ropogás a most
hirtelen leszakad haragos zivatar
dörög & zúg befutunk a bisztróba
egy pohár tokaji után kisüt a nap
& a szobor homlokán a Balaton-parton
a pók ki álmában szörnyeteg
magában elveszett szövődmény
a költői elmében ugyanaz vagy századik
reinkarnációja annak ki Attilát kísértette
a varázsok mérnökét ott fekszik ő
a vizek vonalán József Attila…
Nagy Melinda fordítása