top of page

Yvonne Reddick

Yvonne Reddick egyaránt költő és kutató. Mindkét területen elsősorban az ökológia foglalkoztatja: kutatásai az antropocén éra költészeti önreflexiójára fókuszálnak – azaz azt vizsgálja, hogyan jelenik meg a költészetben az ember Földön hagyott lábnyoma. Költészetében is főként erre reflektál, Burning Season címmel megjelent önálló verseskötetében például egyedi módon vegyíti verseit, elmélkedéseit és benyomásait a természetről és lírikus esszéit. Foglalkoztatja az ökoköltészet és a természetírás. Publikációi megjelentek a The Guardianban, a PN Review-ban és a The Northban egyaránt, 2016-ban a Northern Writers’ díj egyik nyertese.

Yvonne Reddick.png

The Peninsula

A félsziget

When words fail, go to the abbey
where the echo has faded, and try

to throw your voice over the water’s whispers.
Here, belltower speaks to bellflower,

the physic garden of sage and celery
a cloister whirring with insect vespers –

square-cut cells in rock,
the bourdon of bees humming
 
to their goddess the apple-tree.
This landscape, adrift and islanded,

has almost split the lake in two,
has boiled with craters, then cooled

to fonts of lakes and wetlands.
This spring, rain-blessed lavender,

the chalices of tulips, the iris’s faint candle.
Wine in the vine, blackbirds in chorus.

Inland, you look over organ pipes of basalt,
the dragon beneath St George’s Hill

extinguished in its pit,
under a ridge of oaks and smoke-trees.

Firebugs, oil-beetles, a shrine of glass lanterns,
the hill an isle of trees kneeling in the wind

by the blue-green inland sea.
A wooden gate carved with letters,

the lakeshore inscribed with reeds.
Now, pick up the pen. Begin.

Ha cserbenhagy a szó, az apátságba menj,

ahol elhalt a visszhang, hallasd

 

a hangod a suttogó víz fölött.

Itt harangtorony szól harangvirághoz,

 

a füvészkertben zsálya, zeller,

a kerengőn zümmögő rovarvecsernye –

 

sziklába vájt, szögletes cellák,

méhek basszussípja zeng

 

istennőjét köszönti, az almafát.

A sodródó, szigetes táj,

 

a szinte kettéhasított tó,

előbb gőzölgő kráterek,

 

aztán hűlő láp, keresztelőmedence.

Most tavasz, esőáldotta levendula,

 

tulipánkehely, írisz halvány gyertyája.

Bor venyigéje, feketerigók kara.

 

A szárazföldön bazaltoszlopok,

a Szent György-hegy alatt a sárkány

 

tüze a veremben kihunyt,

ráborul tölgyerdő és cserszömörce.

 

Szentjánosbogár-lámpások kegyhelye

és szélben térdet hajtó fák szigete a hegy,

 

mossa a kékeszöld beltenger.

Egy fakapun vésett betűk,

 

a tópart vonalát nádszálak húzzák.

Most fogd te a tollat! Rajtad a sor.

Lázár Júlia fordítása

bottom of page