Jaan Malin
Jaan Malin 1960 utolsó napjaiban látta meg a napvilágot Tartuban, Észtországban. Művészcsaládba született: édesanyja, édesapja és testvére egyaránt művészettel foglalkoznak, és Malin is publikál művészetkritikai cikkeket. Mind a képzőművészetben, mind az irodalomban fő területe a szürrealizmus: kutatóként elsősorban Ilmar Laaban észt szürrealista költő munkásságával foglalkozik. Költőként 1981-ben debütált a Looming c. folyóiratban, azóta hat önálló verseskötete jelent meg, 2010 óta hat hangverse elérhető CD-n is. 2011 óta a DAstrugistenDA internacionális dadaista szervezet tagja, 2015-ben Maa ja ilm (’Föld és levegő’) címmel publikált egy regényt, amely értelmetlen betűsorozatokból áll. A 2010-es években a LUUL kiadó és a Hullunud Tartu fesztivál alapítója és főszerkesztője/főszervezője volt, ez utóbbiért nemzetközi elismerést szerzett.
Kas ootate aastat 1956?
Seda meeleheitlikku julgust.
Seda südamete avamist.
Toona küll lämmatati,
aga lootkem, et see ei kordu.
Kas Budas laulab lõoke nii,
et seda kuuldakse Pestis
ja ka Balatonfüredis
ja mujalgi maailmas?
Kirsid naeravad
ja kutsuvad kaasa,
sest õhk hõiskab igal aastal
ja mitte üksnes kevadel.
Sünnitakse, kasvatakse ja ollakse õnnelik
ka sellest hoolimata,
kas ümbritseb mets, asfalt või pori.
Rõõm sellest ilusast päevast.
Julgus olla vaba ja tahta jääda
tulevikku.
1956-ra vártok?
Arra a kétségbeesett bátorságra.
Arra, hogy megnyíljanak a szívek.
Akkor elfojtották,
de reméljük, többet ilyen nem lesz.
Úgy énekel-e a pacsirta Budán,
hogy meghallják Pesten is,
és Balatonfüreden is
és máshol is a világban?
Nevet a cseresznyevirág
és hívogat,
mert ujjong a levegő minden évben,
és nem csupán tavasszal.
Az ember megszületik, felnő és boldog,
függetlenül attól,
mi veszi körül, erdő, aszfalt vagy sár.
Öröm, hogy ilyen szép ez a nap.
Bátorság szabad lenni, és akarat megmaradni
a jövőnek.
L. Tóth Kriszta fordítása