Guy Helminger
Guy Helminger 1963-ban született Esch-sur-Alzette városában, Luxemburgban. 1985 óta Kölnben él és szabadúszó íróként alkot. Munkájának köszönhetően 2006 és 2016 között megjárta Indiát, Teheránt, Jement, Dél-Afrikát, Myanmart és Balit. 2006 óta Navid Kermani kollégájával közösen nemzetközi irodalmi szalont szerveznek a kölni városi parkban. Szerepelt irodalmi tévéműsorokban, számos sikeres hangjátékot jegyez, rendszeresen hívják irodalmi rendezvényekre. Ír regényeket, színdarabokat, utazásai során készített képeiből és feljegyzéseiből pedig önálló sorozatot indított – a legutóbbi kötete 2022-ben jelent meg a brazíliai utazásáról.
Guy a programról:
Meeting other poets is always inspiring. The same goes for a new landscape, new literature. Such programs are a form of learning about culture.
I didn't know much about Hungarian literature, culture and the land. Now I know more. And I hope I was able to give something back in the schools we were teaching in classes.
In fact, I don't have any negative impressions at all. Writing means: You must have time to think about new impressions. Accordingly, the program was a good mix of school visits, short trips to the countryside, lectures, and time to work.
Do you already know what kind of poems you are going to write?
Yes, I even started to write some. These are poems that could only come into being because I saw the landscape, the lake here, and because we were on the road together. They are poems about the colors of Lake Balaton, connected with the history or the everyday life of Hungary, poems about a trip to Zamárdi, Siófok and back, poems about sitting together with other poets at the harbor of Balatonfüred, etc.
Balaton-Absinth
Morgens hob das Licht den See ins Glas
türkis und milchig und hochprozentig
Die Ähnlichkeit mit der grünen Fee der
Dichtung ließ mich daraus trinken
Balaton Balaton Balaton So schlug das Herz
während ich mit dem Fahrrad die Hügel
hochkroch und kein Wasser dabei hatte Dann
begann es zu regnen und ich streckte die
Zunge raus wie einen Fliegenfänger für die
Landschaft die satt war Erinnerung forderte
und Gedichte Im Wald schließlich war das
Grün so flüssig dass mir die Wörter ertranken
Ich füllte das Gemisch in eine Flasche und
nahm den See mit nach Hause
Das Bad
hatte Kabinen aus Holz gezimmert an den
Strand ungarischer Gedichte
Salvatore Quasimodo stand dort unweit von
Tagore Wir aber saßen auf einer schicken
Terrasse mit Blick auf den Hafen Die Yachten
trugen ihre Masten wie zu große
Krawattennadeln Der Wind ließ sie scheppern
Kuhglocken gleich der Plattensee grün
wie eine Alm weshalb wir von Höhen redeten
als käme das Denken herab vom Gebirge
Niemand stieg in den See um den mein
Kreislauf flimmerte wie eine Promenade
aus Versen und Vorhof Die Rechnung
überreichte uns der Kellner als nasses Tuch
Balatonfüred
Auf der Promenade jagten die Vögel
auf ihren Fahrrädern dahin die Federn
tätowiert mit dem Eisenoxid der Böden
Alles war eine Übersetzung das Sprechen
das Schwimmen und wie die Mineralquellen
mit den Würfelnattern spielten
Wir überließen uns der Herzchirurgie der
Trauben bis die Wälder in uns eintraten
wie Gebäude aus dem achtzehnten Jahrhundert
gefüllt mit Touristen in zu engen Ballkleidern
Im Sommerhaus von Lujza Blaha fiel ich vom
Sessel und sang vor Schmerzen
Veszprém-Prosa
Was bedeutet es wenn der Erzbischof
Fresken in der Basilika weiß übertünchen
lässt? Kulturhauptstadt Europas Sogar
der Wind wurde renoviert und war geschlossen
als ich die Stadt besuchte Es gab auch schöne
Momente Aber die hatten mit Menschen zu
tun die dort bereits lange lebten
Balaton-abszint
A reggeli nap üvegbe vonta a tavat
türkiz opálos magasfényű
A költészet zöld tündére
inni hívott
Balaton Balaton Balaton Így vert a szív
míg biciklivel a dombra
fölkapaszkodtam és nem volt nálam víz
Aztán esni kezdett és kinyújtottam
a nyelvem mint egy légykapó hogy
elfogjam a tájat mely emlékké akart válni
és verset követelt Az erdő folyékony
zöldjében a szavak megfulladtak
Egy üvegben összegyűjtöttem a keveréket
és mint értékes nedűt hazavittem a tavat.
A strandon
deszkákból ácsolt kabinok
a magyar versek partjain
Salvatore Qasimodo állt nem messze
Tagorétól Mi egy teraszon ültünk kilátással
a kikötőre A jachtok árbocai mint túlméretezett
nyakkendőtűk A szél zörgette őket
hangjuk mint a tehénkolompé A Balaton zöld volt
mint egy legelő amiért magas hegyekről
kezdtünk beszélni mintha a gondolkodás
magas hegyekről ereszkedne alá
Senkisem merészkedett a tóba körülötte
az erek hálózata villódzott mint egy sétány
csupa versből A számlát a pincér
úgy nyújtotta át mint egy nedves kendőt
Balatonfüred
A sétányon a madarak biciklin
üldözték tollaikat
a föld vasoxidja tetovált rájuk mintát
Minden fordítás volt A beszéd
az úszás és ahogy az ásványvízforrások
kockás siklókkal játszottak
Mi átengedtük magunkat a szőlőszemek
szívkórházának míg az erdő be nem tette
a lábát belénk miként a tizennyolcadik századi
épületek telis-tele turistákkal túl szűk báli ruhákban
Blaha Lujza nyári rezidenciáján leestem
a székről és daloltam a fájdalomtól
Veszprém-próza
Mit jelent ha az érsek fehérre meszelteti
a Bazilika freskóit?
Európa kulturális fővárosa Még a szelet is
felújították zárva volt amikor
meglátogattam a várost Voltak szép
pillanatok is De csupa olyan emberrel
találkoztam akik már régen éltek ott
Schein Gábor fordítása